Vatai Szabolcs blogja

Tízezrek lemészárlása idegenrendészeti kérdés, amit egyébként is mások csináltak, nem mi. A történelmi felelőssége belátása és megértése nem alapvető erkölcsi parancs, illetve az, csak nem nekünk, mert mi nem csináltunk semmit. Bármi is történt bármikor, más tehet róla. Mi ott se voltunk. Apu elintézed nekem? Becsszó nem én voltam, az egészet a Peti találta ki, én még mondtam is, hogy nem jó ötlet! – Ilyen lenne a jobboldali erkölcs?

A magukat sokszor baloldalként, sokszor demokratikus ellenzékként azonosító szervezetek és támogatóik körében komoly vihart kavart a hétvégi székely menetelés. Mint azt tudjuk, a Székely Nemzeti Tanács szervezte demonstráció célja a székelyföldi autonómia propagálása volt, ehhez különböző módon csatlakoztak vagy nem csatlakoztak a magyarországi ellenzéki pártok (az Együtt-PM például a tőlük megszokott skizofréniával viszonyult a kérdéshez). Adja magát a kérdés: mi baj ezzel az egésszel? Talán az autonómiatörekvés nem egy pozitív üzenet? Nem olyasvalami, amit minden jó érzésű ember könnyű szívvel támogatni tud? Nézzük meg közelebbről!

Kiskirályok. Kósa Lajos, Mészáros Lőrinc, Tállai András és még hosszan sorolhatnánk a neveket. Egytől-egyig élet-halál urai saját pátriájukban. Ahol ők uralkodnak, ott nem történhet semmi a tudtuk és jóváhagyásuk nélkül. Nem nyithat meg egy éjjel-nappali közért, fodrászüzlet, vagy hentes, nem oszthat ételt civil szervezet a rászorulóknak, nincs bábszínház az óvodásoknak. Csak, ha az Uraság azt engedélyezi. A helyi vállalkozó jól tudja, kinek az üzletébe „nem köphet bele” (kinek ne teremtsen konkurenciát), ahogyan azt is, mennyivel kell évről évre „önként” támogatnia a helyi futballcsapatot, amelynek egyik mérkőzéséről sem hiányozhat az Uraság. A helyi színházigazgató vagy művházvezető jól tudja, kiket nem szabad beengedni az intézménybe, milyen előadásokat nem illik rendezni és milyen rendezvényeknek illik otthont adni. Mindenki tudja a helyét, akár a helyi médiában, akár az oktatásban, akár a kultúrában, akár a sarki boltban dolgozik: tudják, mit szeret az Uraság és mit nem. Ha pedig az Uraságot haragra gerjesztik, mondjuk felemelik a hangjukat egy döntés ellen; vagy név nélkül, de beazonosíthatóan nyilatkoznak mindenféle jöttment országos sajtóterméknek arról, hogy itt mégsem minden fenékig tejfel; netán elindulnak az Uraság vagy egy embere ellen a választáson, annak végzetes következményei vannak. Közalkalmazottnak, de sokszor a versenyszférában dolgozóknak is kirúgás, vállalkozónak pedig ellehetetlenítés vagy csőd a büntetése, az ilyen emberek számára a számkivetett sors, a költözés marad az egyetlen megoldás. De nem is kell rosszat tenni, elég, ha az Uraság egy rokonának, ismerősének „kell a hely”. Ha kinéztek maguknak egy földet vagy autószerelő műhelyt, holnap már az övék.